A Sundarbans a Bengál-öböl mentén elterülő mangrove mocsár négy hatalmas, a Himalájából érkező folyó deltatorkolatában. A legközelebbi város Kalkutta. A területen a feltételezések szerint a vadon élő bengáli tigrisek legnagyobb fennmaradó populációja található mintegy 500 példány él itt félig vízi életet a mocsarakban és kis szigeteken.
Ha az oroszlán az állatok királya, akkor a tigris a császára. Birodalma Indiától Kelet-Kínáig, délen Szumátra indonéz szigetig terjed. Az ember egyre inkább szűkíti a tigris egykor hatalmas birodalmát azzal, hogy irtja az erdőket és településeket hoz létre.
30 évvel ezelőttig a tigrisnek a bengáli tigrishez hasonló hét másik alfaja létezett.
A tigrisek alfajait a fizikai jellemzők helyett inkább a földrajzi elterjedés határozza meg.
A bengáli tigris jól alkalmazkodó macskaféle, számos élőhelye van: a füves területektől a mocsáron át a tengerparti mangrove mocsarakig, de megtalálható lombhullató erdőkben és dzsungelekben is. A bengáli tigrisnek az a legfontosabb, hogy elegendő zsákmányt találjon, és sűrű legyen a növényzet, hogy cserkészhessen.
A Sundarbans régió mocsarai természetes védelmet nyújtanak az emberrel szemben. Az itt élő bengáli tigrisek valamivel kisebbek és karcsúbbak, mint máshol élő társaik, ez valószínűleg a rendszeres úszással és más tigrispopulációkhoz képest kevesebb prédával magyarázható.
A tigrisek számos prédára vadásznak, de különösen a patás emlősökre, például szarvasra, antilopra és vadon élő szarvasmarhákra. A Sundarbans-régióban táplálékuk nagy részét a vaddisznók teszik ki, valamint a szarvasok is jellemzőek, például a szambárszarvas és a pettyes szarvas. Más területeke a tigrisek guarra is vadásznak: e nagy szarvasmarhák testtömege akár az egy tonnát is elérheti.
Más macskafélékhez hasonlóan a tigrisek egy nyesthez, hasonló, erdős vidéken élő állattól származnak, mint Miacidae család tagjai, amelyeket fosszíliákból azonosítottak. Ezek az állatok a krétakorban, mintegy 60 millió évvel ezelőtt éltek; az első igazi húsevők voltak és közeli rokonai a mai Felidae családnak.
A macskafélék családjának tagjai a húsevők közül a legvérszomjasabbak, testük hajlékony és erős, a cserkésző vadászathoz és öléshez alkalmazkodott. Fogaik alkalmasak a döfésre, a puha hús szétszedésére, és nincsenek lapos őrlőfogaik a hús és a csontok őrléséhez.
A macskák (Felidae) családjának tagjai nagyon hasonlítanak egymáshoz, ezért rendszerezésük meglehetősen nehéz. Bizonyos körülmények között, például fogságban, különböző fajok párosodhatnak.
A tigris legközelebbiélő rokona a dél-amerikai jaguár. A fajon belül a tigrisnek nyolc eltérő alfaját azonosították. Ezek közül az aral- a bali- és a jávai tigrisről úgy tudják, hogy nemrég kipusztult.
A Smilodon, vagyis ismertebb nevén a kardfogú tigris, valójában nem tigris volt, még csak nem is igazi macskaféle. A nimravidoknak nevezett húsevők közé tartozott, 1,6 millió éve jelent mg a földön, és legutolsó jégkorszakig (11 ezer évvel ezelőtt) létezett.
A tigris az összes macskaféle közül a legnagyobb. Testfelépítése inkább az erőnek, mint a gyorsaságnak kedvez, mellkasa mély, hogy nagy tüdejének elegendő helye legyen. Lába viszonylag rövid, de rendkívül izmos, teste keskeny és hosszú, hajlékonyan kecses, ami lehetővé teszi számára, hogy nagy mérete ellenére szinte hangtalanul mozogjon az erdőben.
A feje nagy, és enyhén lapított arcának széles formája biztosítja állkapcsa nagy erejét.
A tigris masszív állkapcsában általában 30 fog található. Hosszú szemfogait a zsákmányállat gyors ledöfésére és megölésére használja.
A tigrisek látása igen jó, éjszaka hatszor jobban lát, mint az ember. Hallásuk és szaglásuk is kiváló. A szagjelek a préda nyomára vezetik őket, valamint a kommunikáció eszközét is jelentik ? a tigrisek szagról ismerik fel egymást, és illatokkal jelölik meg a területüket.
A bengáli tigris füle mögött lévő fehér folt segít abban, hogy más tigrisek felismerjék a dzsungel homályában.
Hatalmas mancsa egyetlen csapásával leteríti zsákmányát. A karmok görbék és rendkívül élesek. Amikor a tigris nem használja őket, a mancsában visszahúzva tartja.
Mint a tigrisek általában, a bengáli is többnyire egyedül vadászik, és leginkább lopakodva cserkészi be vagy támadja meg zsákmányát. Rendkívül erős, még saját magánál nagyobb állatot is le tud teperni, bár a Sundarbans-régióban általában nem akad a tigrisnél nagyobb termetű préda.
A tipikus támadás azzal kezdődik, hogy a tigris a sűrű növényzetben odalopakodik áldozatához. Olyan halkan mozog, hogy még ha áldozata megérzi is a szagát nem tudhatja előre, melyik irányból várható a támadás.
A tigris akkor lendül támadásba, amikor kb. 20 méterre megközelíti áldozatát. Három vagy négy lépéssel megteszi a köztük lévő távolságot és oldalról ugorva a prédára, lerántja a földre.
A tigris általában nyaki harapással öl (a gerincvelő elszakításával), vagy nagyobb zsákmány esetén fojtogató torokszorítással. A tetemet nem fogyasztja el rögtön, hanem rejtekhelyre vonszolja. A megmaradó húst gondosan elrejti, így bármikor visszatérhet hozzá.
A tigrisek magányos állatok. Kifejlett tigrisek pontosan körülhatárolt területen élnek, amely nem terjed ki más, azonos nemű tigrisek területére. A nőstények esetében a terület mérete az élőhely minőségétől és a préda mennyiségétől függ: a nőstény akkora területet követel magának, amely elég nagy ahhoz, hogy kielégíthesse a család igényeit.
A hímek nagyobb területet foglalnak el, amely némileg fedheti három vagy négy nőstény territóriumát. Ez azt jelenti, hogy a hímek nagy része terület nélkül maradhat. Ezek többnyire fiatal álatok, amelyek inkább nomád életet folytatnak, általában letelepedett hímek területét keresztezik, de elkerülik az összeütközést.
A hím és a nőstény egyaránt őrzi területét, szagjeleket és egyéb territoriális jeleket hagynak. Ezek többnyire visszatartják a többi tigrist attól, hogy megpróbálkozzanak a betelepedéssel.
A tigrisek saját ürüléküket és vizeletüket használják, hogy figyelmeztessék fajuk más egyedeit. A jelölések jellemzőek az egyes állatokra. A fák megkarcolása szagjelet és vizuális jelet egyaránt jelet ? a mély karmolásnyomok a tigris ujjai között lévő mirigyekből kiválasztott szagot hordozzák. Ha néhány hét elteltével nem frissítenek fel egy régi nyomot, ez többnyire annak a jele, hogy a territórium üres, és egy új állat megpróbálkozhat a letelepedéssel.
A tigrisek hangokkal kommunikálnak különböző távolságokban. A mordulás az agresszió vagy a félelem jele; az üvöltés messze hangzó jel, amelyet néha arra használnak, hogy jelezzék a zsákmányt, többnyire azonban az ellenkező nemet szeretnék odavonzani. Csak a Panthera nemből származó nagymacskák képesek üvölteni.
A nőstény tigrisek időszakosan ivarzanak, ami azt jelenti, hogy évente több termékeny időszakuk van. Egy ivarérett nőstény tigrisnél az ivarzás jellemzően három-hat napig tart, november és április között három-kilenc hetente ismétlődik. Ebben az időszakban sor kerülhet a megtermékenyülésre. A nőstény üvöltéssel és területének speciális szaganyaggal történő megjelölésével adja tudtul állapotát a hímeknek.
Az egy adott helyen letelepedett hím figyeli a területén élő nőstények állapotát, és többnyire időben érkezik, hogy kölyköket nemzzen. Alkalomadtán egy nem ott élő tigris harcra hívhatja ki az elsőbbség eldöntéséhez. Mivel azonban a tigrisek közössége az ?elsőbbség joga? elvén szerveződött, a letelepedett tigris szinte mindig képes elűzni a betolakodót. Ritka a nőstényekért folytatott harc. Sokkal jellemzőbb, hogy a nőstények és az újonnan érkezett hímek csapnak össze.
A párzás után a nőstény addig nem lesz újra termékeny, amíg a kölykök el nem érik a másfél-három éves életkort, és eléggé ügyessé nem válnak ahhoz, hogy gondoskodjanak magukról.
A fiatal tigriskölykökre leselkedő egyik legnagyobb veszély a kifejlett hímek támadása, mert feltételezések szerint megölik a kölyköket annak érdekében, hogy a nőstény újra párzásra képes legyen. Ennek eredményeként a kölykeit védő nőstény rendkívül ellenséges az idegen hímekkel szemben.
A tigrisek szerelmi játéka zajos. Az állatoknak először le kell győzniük a másikkal szembeni ellenszenvüket, ami vicsorgással és morgással jár. Egy idő után a nőstény megengedi a hímnek, hogy közelebb jöjjön, és a pár összedörgöli az orrát vagy játszik. Az is megtörténhet, hogy a nőstény hasra fekszik, és megengedi a hímnek, hogy a hátára másszon. A párzás körülbelül harminc másodpercig tart, és gyakran megismétlődik ? ötvenszer vagy többször naponta, néha esetleg több napon át.
A tigriseknek akár hat kölyökből álló almuk is lehet, de általában a három-négy kölyök jellemző. Erős a kötődés az anyatigris és a kölykök között, a hímeknek alig van dolguk az utódok felnevelésével. A kicsik az első három hónapban vagy hosszabb ideig anyatejen élnek.
Ezalatt a nősténynek tovább kell vadásznia, hogy fenntartsa magát, de ez a játékos kölykökkel a nyomában nem egyszerű dolog. A portyázások idején magukra hagyott kölykök különösen sebezhetőek a támadásokkal szemben ? akár más tigrisek vagy egyéb ragadozók is veszélyesek lehetnek rájuk.
A kölykök már kéthónapos korukban érdeklődnek a húsevés iránt. Néhány hónappal később anyjuk megkezdi bevezetni őket a vadászat rejtelmeibe, például ártalmatlanná tett zsákmányon megmutatja, hogyan kell ölni.
A kölykök körülbelül egyéves korukban kezdenek el ténylegesen vadászni, de ezt legalább még egy évig anyjuk óvó tekintete előtt teszik. Ezután szétszóródnak vagy el is űzi őket, ha a nőstény egy új alomnak készül életet adni.
A fiatal nőstény tigrisek gyakran a közelben telepednek le, és néha elfoglalják anyjuk területének egy részét. A fiatal hímek inkább távolabbra vándorolnak. A saját territórium keresése évekig is eltarthat, és sok hím soha nem telepedik le véglegesen.
A több mint egy évszázadon át tartó válogatás nélküli vadászat eredményeként a vadon élő bengáli tigrisek száma az 1900-as évek elején fellelhető 100 000-ről mintegy 4000-re csökkent. 1972-ben a World Wide Fund for Nature és az indiai kormány elindította a ?Tigris-projekt?-et. Több mint 40 ezer vátumot hoztak létre, és teljes védelmet biztosítottak a fajnak, például betiltották a tigrisek különböző részeiből készült termékek kereskedelmét.
A tigris és az ember kapcsolata ma sem felhőtlen, mert a farmerek és a halászok továbbra is elfoglalják az élőhelyét. A tigris gyakran csak azért támad emberre, mert sérült vagy nem talál más prédát, de ezek a támadások megerősítik rossz hírét.
Végső soron a tigris biztonsága azon múlhat, hogy megőrizzék számára az olyan vad, elérhetetlen területeket, mint a Sundarbans mocsarai. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
