Bengáli tigris vagy királytigris (Panthera tigris tigris)
Elterjedése:
India középső és keleti részén, Bangladesben, Nepálban, Bhutánban és Myanmarban őshonos. Korábban Pakisztánban is előfordult, de onnan mára kiirtották. Lenagyobb ma élő populációja az India és Banglades területén levő Sundarband mangroveerdőségben van, amely Földünk legnagyobb egybefüggő mangroveerdeje. Megóvása érdekében a vidék nemzeti parki státuszt kapott.
A tigris sosem volt őshonos az Indiához közel fekvő Srí Lanka szigetén. Ökológiai szerepét az ott élő Srí lankai leopárd (Panthera pardus kotiya) vette át.
Megjelenése:
Teste valamivel hosszabb mint az oroszláné, nyújtottabb és hajlékonyabb. Egy kifejlett állat teste 2,3 – 2,6 méter hosszú (emellett farka 80 centiméter is lehet), súlya a 180 – 250 kilogrammot is eléri.
Szőrzetének alapszíne fénylő narancsvörös, hasa többnyire fehér. Viszonylag széles, fekete csíkjai a fejétől egészen a farka végéig megtalálhatóak.
A tigrisek közül kizárólag a bengáli tigrisnek fordulnak elő a természetben az eredeti színűtől eltérő színváltozatai. A manapság állatkertekben nagyon népszerű úgynevezett fehér tigrisek is egy szabadon befogott fehér színű hímtől származnak. Mindazonáltal nagyon ritkák a szabad természetben a teljesen fehér színű egyedek. Néha előfordul, hogy a bengáli tigris hasára jellemző fehér szín máshol a testen is megjelenik és ott nagyobb kiterjedésű fehér foltokat ad.
Az erdeti színtől eltérő színváltozatoknak a megjelenését és fenntartását az ember a fogságban tartott tigriseknél igen kedveli, így mára sikerült a "fehér tigris" mellett (amely fehér alapszínű fekete csíkokkal) egyéb színváltozatokat is kitenyészteni, úgymint a "hótigris" (teljesen fehér), "aranytigris" (normál vörös alapszínű, csíkjai azonban fekete helyett aranybarnák). Ezek az állatok többnyire hibridek , amelyben szibériai tigris vérvonal is megtalálható.
Fehér tigrisek a szingapúri állatkertben:
Érdekesség, hogy míg a többi macskafélénél igen gyakori a melanisztikus, fekete színvariáció megléte (pl. leopárd, jaguár, szervál) addig ilyet még sosem tapasztaltak a tigrisnél.
Életmódja:
Ragadozó, kiszemelt zsákmányát általában a magas fűben, a legnagyobb csendben közelíti meg és annak hátára ugorva átharapja ütőereit. Többnyire nagyobb vagy közepes emlősöket zsákmányol Fő zsákmányállatai a következőek : nilgau antilop, gaur, számbárszarvas, mocsári szarvas, pettyes szarvas, vaddisznó. Olykor a vízibivalyt is elejti. Ritkábban kisebb állatokat is zsákmányol úgymind majmokat, nyulakat és vízimadarakat.
Mivel eléggé fáradékony, kitartó üldözésre alkalmatlan. Látása és hallása nagyon jó, de szaglása gyenge. A tigris magányosan vadászik főként éjszaka.A vadászterületét kellemetlen szagú vizeletével jelöli meg vagy letépi a fáknak a kérgét.A tigris áldozatának maradékát bozótba vonszolja és lefedi levelekkel hogy később is ehessen belőle.A bengáli tigris a rodhadó húst is megeszi.
Szaporodása:
Egyszerre rendszerint 2 – 3 utódot hoz világra.
Természetvédelmi helyzete:
Teljes egyedszáma az alfajnak jelenleg nem ismert, csak becslésekre lehet hagyatkozni. Állományát 2004-ben 3200 és 4500 egyed közöttire becsülték. Ennek java része Indiában él, a becslések szerint az összes bengáli tigris mintegy 80%-a él az országban. 100 évvel ezelőtt csak Indiában mintegy 40.000 tigris fordult elő.
Jelentős megritkulásában több tenyező játszott közre. Részint igen erősen vadászták, a tigris vadászat az indiai maharadzsák és az Indiában élő angolok kedvenc sportja volt. Ráadásul Indiában robbanásszarű népességnövekedés volt a 20.században, az pedig jelentős területeket vett el a tigrisektől.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) ugyan a "veszélyeztetett" kategóriába sorolta az alfajt, mégis helyzete jobb, mint a többi alfajé.
A tigris India egyik jelképe így mindent megtesznek az országban megmaradt populáció védelme érdekében. Hasonlóan jó a kilátása a Nepál területén élő állatoknak. Bangladesben a Sundarband mangrove-vidéken él a bengál tigris legnagyobb populációja, de az ország egyéb területein a nagyszámú lakosság miatt nincs helye e ragadozónak.
A védett területeken kívül élő állatoknál az élőhely elvesztének veszélye még mindig nagyon nagy. A bengáli tigris trófea célú vadászata jelentősen csökkent ugyan, de illegálisan még mindig létező veszélyforrás. A jelenlegi legnagyobb veszély azonban a főleg kínai megrendelésre történő vadászat, ugyanis a Távol-Keleten nagy becsben tartják a tigris belső szerveiből és csontjaiból készült gyógyhatásúnak vélt készítményeket. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
